Fűszeres, ropogós, lapos kölesfasírt

Nagy gondban vagyok. Nem tudtok olyan nevet találni ennek a finomságnak, amely hallatán az ember tudja, mit is képzeljen el magának. Az alapanyag nagy mértékben köles, van benne zöldség, ezért korábban kölesfasírtnak neveztem. Formájában azonban nem is hasonlít a fasírtra: egy viszonylag lapos, ropogós ételt nem hívhatok fasírtnak. Felmerült még a pogácsa megnevezés, de az sem fedi a valóságot, csupán annyi köze van a pogácsához, hogy kerek a formája. A lepény is eszembe jutott, de hát a lepény is teljesen mást jelent. Így visszakanyarodtam a fasírt megnevezéshez, és fűszeres, lapos, ropogós kölesfasírtnak kereszteltem. Nem vagyok elégedett ezzel a névvel márcsak azért sem, mert nincs benne az, hogy ez az étel mennyire finom tud lenni. Bár a megnevezése hosszúra sikeredett, az elkészítésére ugyanez szerencsére nem mondható.

A köles a magyarság egyik legrégebbi, feledésbe merült, majd ismét felfedezett gluténmentes gabonája. A köleskása a középkorban a szegény emberek egyik fő tápláléka volt. Bár napjainkban valóban többet lehet hallani róla, azt, hogy mit kezdhetünk vele, nem tudjuk igazán. Jópár évvel ezelőtt én is csupán érdekességből vásároltam kölest, és nagyon tanácstalan voltam, ami az elkészítését illeti. Kis kutatómunka után lett belőle zöldséges köret, később tettem raguba is, örömmel mondhatom, minden eddig elkészített étel finom volt, de a fűszeres, lapos, ropogós kölesfasírt lett a nagy kedvenc. Könnyű, nyári ebédnek jól bevált nálunk, a gyerekek is nagyon szeretik.

Hozzávalók:

200 g köles

1 kisebb cukkini

1 közepes méretű sárgarépa

fél fej hagyma

3 ek főtt zöldborsó, elhagyható (állt a hűtőben megmaradva, ezért tettem bele)

zsemlemorzsa/liszt/kukoricakeményítő, amennyit felvesz a massza

1 tojás

fél kk őrölt édeskömény (ha nincs kéznél, elhagyható, enélkül is finom lesz)

fél kk kurkuma

ujjbegynyi gyömbér lereszelve (1/4 kk gyömbérporral helyettesíthető)

3-4 ek szójaszósz

pár csepp szezámmagolaj

csipetnyi cukor

2-3 kk citromlé

2 ek napraforgóolaj

só, ízlés szerint

Elkészítés:

A kölest átmosom és kétszer annyi vízben, egy kevés sóval odateszem főni. Ennél a receptnél nem kell különösebben vigyázni arra, hogy főzés után a szemek egyben maradjanak. Ha szétfőnek sem baj, mivel egy massza-szerű alapot kell kapnunk, amelyből lapos fasírtokat formázunk. 

A zöldségeket robotgépben ledarálom, de apró lyukú reszelőn kézzel is le lehet reszelni. Nagyobb tálba téve, enyhén megsózóm, jól összekeverem, picit állni hagyom, hogy a cukkini és a sárgarépa kiengedje magából a vizet.  Leszűröm. A nedvességet jól kinyomkodom belőlük.

 A megfőtt kölest leszűröm, ha van mit leszűrni róla. Éppen úgy jártam, hogy nem figyeltem oda, ezért a köles az összes vizet magába szívva, teljesen szétfőtt. Szerencsére ez esetben nem jelentett gondot. Alaposan megdorgáltam volna magam, ha ez olyankor történik meg, amikor zöldséges köretnek főzöm a kölest. Most az egyszer szerencsém volt.

A kinyomkodott zöldségeket tehát összekeverem a szinte péppé főzött kölessel, hozzáadom a tojást, a szójaszószt, a szezámmagolajat, a fűszereket, a cukrot, a citromlevet és a napraforgóolajat. Egy folyós alap lesz a végeredmény, amelyhez annyi zsemlemorzsát teszek, hogy formázható masszát kapjak. Zsemlemorzsa helyett kötőanyagként lehet lisztet, vagy akár kukoricakeményítőt is használni, ez utóbbit akkor, ha ezt a finomságot gluténérzékenyeknek készítjük. A lényeg, hogy egy viszonylag lágy, de kanállal formázható masszát nyerjek. Nyelvem hegyével meg szoktam kóstolni, és ha nem elég sós, akkor pótlom ezt a hiányosságot.

A tepsi aljára sütőpapírt teszek, amelyet kevés napraforgóolajjal megkenek. Evőkanálnyi adagokat szedek a tepsire, és szétnyomkodom őket. Mindenikre teszek 2-3 csepp olajat, és a 160 fokra előmelegített sütőbe tolom.

20 percig sütöm, majd megforgatom és a másik oldalát is 10 percig pirulni hagyom. Szép aranybarna színük van, amikor megsülnek.

Nagyon ízletes, ropogós finomság, friss, nyári paradicsommal ellenállhatatlan! Kínálhatjuk baráti beszélgetéseket kísérő ropogtanivalóként, de könnyű nyári ebédnek is jól beválik. Amikor a 9 éves lányomnak győzködve mondtam, hogy friss paradicsommal bizony nagyon finom, a válasza az volt: „Tudom, kérek még!”.