Kovászos uborka
Gyerekkoromból úgy emlékszem, hogy a kovászos uborka egy jó ízű, de viszonylag puha, bocsánat a kifejezésért, trutymós savanyúság. Magyarázatot nem találtam arra, hogy miért így emlékszem rá. Az is lehet, hogy mindig csak olyankor kóstoltam meg, amikor már ellágyult. Ezért sokáig nem is készítettem. Aztán egyszer csak gondoltam egy nagyot, és saját fejem szerint legyártottam. És láss csodát, isteni finom lett, és ropogós! Azóta már nagyon sokszor elkészítettem, és mindig finom lett, tehát nem csak véletlenül sikeredett roppanósan jóízűre. Egyszer történt meg, hogy túlsóztam, de azt is lehetett utólag korrigálni.
Szóval, ha szereted a kovászos uborkát, akkor próbáld ki!
Hozzávalók:
1 nagyobb üvegedény
csemege uborka, amennyi belefér az edénybe
só, ebből elég rendes mennyiségre van szükség
csombord
kapor
víz
1 darabka kenyér, ez lehet száraz, szikkadt
meleg, lehetőleg napsütötte hely
Elkészítés:
Az uborkákat megmosom, a száras végét picit levágom, és a két végét egymásra merőlegesen bevágom.
Az üvegedény aljára teszem a fűszereket (rendszerint szárított fűszert használok), és függőlegesen belerakosgatom az uborkákat.
Vizet teszek oda forrni, és jól megsózom. Fontos, hogy a víz nagyon sós legyen, hogy az uborka tudja magába szívni. A nyelvem hegyével meg szoktam kóstolni, nagyon sósnak kell éreznem. A mikor a sós víz forrni kezd, leveszem a tűzről és rögtön az uborkákkal megrakott üvegedénybe töltöm. Mindezt lassan, óvatosan teszem, nehogy elpattanjon az üveg a forróságtól. Felöntöm annyira, hogy a víz ellepje az uborkákat. A tetejére teszek egy darab kenyeret, és meleg, napos helyre teszem.
24 óra után leszűröm, az uborkákat egy dobozba teszem, felöntöm a levével és beteszem a hűtőbe. Hidegben tartva akár két hétig is ropogós marad.
Ha véletlenül túlsózom, akkor leszűrés után egy kevés levet teszek az uborkákra a saját levéből, hogy a fűszeres léből is maradjon rajta egy kevés, de körül-belül a háromnegyedét sima hideg vízre cserélem. Így az uborka veszíteni tud a sósságából.
Jó ropogtatást!