Fűszeres birsalmalekvár

Végre eljött a birsalmazezon ideje. Nagyon szeretjük ezt a gyümölcsöt. Mindazok, akiknek legalább annyi ránc gyűrődik a homlokán, mint jómagamnak, bizonyára emélkeznek, hogy az 1989 előtti években a birsalma és a hecsedli volt az, amely lekvár formába öntve mindig ott díszelgett a boltok polcain. A bolt különben nagyrészt üres volt, birs- és hecsedlilekváros üvegek sorakoztak mindenütt, na meg halkonzervek. Ráadásul kifejezetten ehetőek voltak, ami azért azokban az időkben nagy dolognak számított. Érdekes, hogy még így sem tudtam megundorodni a birsalmalekvártól. A rajongásom,  gyerekkorom óta töretlen. A fiamat elég korán sikerült ezzel megfertőznöm, jó ideje már két főt számlál, kis családom birsrajongó csapata. 

A birsalma roppant egészséges, jótékony hatásait egy szusszra fel sem lehet sorolni. Az antioxidánsban gazdag birsalma csökkenti a gyulladást, jót tesz a szívnek, támogatja az emésztést, hatékonyan lép fel a reflux ellen, védi az immunrendszert, hogy csak párat említsek. Valóságos egészségvédőpajzs ez a gyümölcs. 

Aki találkozott és dolgozott már vele, az tudja, hogy nyers formájában nem éppen szakácsbarát. Rettentően kemény, nehéz bánni vele, meghámozni ugyan nem szükséges, de a magjaitól megtisztítani nehéz. Minél nagyobb a mennyiség, annál fárasztóbb, annál több időt vesz fel. Nem kis megpróbáltatás tehát zsúfolt életünkbe beiktatni egy lekvárkészítő projektet. 

A jó hír azonban az, hogy létezik ennek is egy könnyített, illetve gyorsított változata, ami jelentős tehermentesítést hoz az emberlánya életébe. Drága barátnőmtől tanultam el, és amióta tudomást szereztem erről a megoldásról, azóta csak így készítem a lekvárt, aztán majd, ha nagy leszek, és időm, mint a tenger, talán készíteni fogok a klasszikus megoldással is, de egyelőre ez módszer tökéletesen beválik, mert így egy nagy adag lekvárt is el tudok készíteni, hogy a következő birsérésig kitartson. Szükség is van rá, mert igen komoly fogyóanyag ez nálunk. Ezzel a módszerrel is három napba telt, míg elkészült a lekvárom, de ez csupán azért volt, mert egyszerre sehogy sem tudtam annyi időt szakítani, hogy elejétől a végéig le tudjam futtatni, ezért a „projekt” különböző szakaszait különböző napokra hagytam.

 Az ilyen jellegű fázisos felosztást azért is szeretem (a zakuszka készítésénél is szoktam alkalmazni), mert a fázisok között kihűl a lekvár (vagy adott esetben a zakuszka), és meg tudom kóstolni, jobban, könnyebben, pontosabban tudom ízesíteni, és ezáltal még finomabb lesz. 

A barátaimtól idén is kaptam egy nagy kosár birsalmát, klasszikus alma kíséretében. Nem szerettem volna, ha bármelyik is kárba vészne, ezért összekombináltam a kettőt, és hogy még különlegesebb legyen, kicsit meg is fűszereztem. Került bele gyömbér, kandírozott narancshéj, fahéj, citromhéj, vanília, a végeredmény pedig, mondanom sem kell, maga a tökély lett. Az általam megjelölt fűszermennyiségek váloztathatók annak függvényében, hogy ki mit kedvel jobban, de akár el is hagyhatók, mert simán cukorral elkészítve is nagyon finom (azért egy kis vanília így is jár hozzá, attól sokkal finomabb és selymesebb íze lesz a lekvárunknak). 

Hozzávalók*: 

• 3,5 kg sült/főtt birsalmahús 
• 1.5 kg tisztított alma 
• 4 kg cukor 
• 4 kezeletlen citrom héja 
• 3 citrom leve 
• 80 g kandírozott gyömbér 
• 240 g kandírozott narancshéj 
• 10 g fahéj 
• 40 ml vaníliakivonat

*Figyelem! A megadott mennyiségek egy óriási adag lekvárra vonatkoznak, nyugodtan lehet felezni, negyedelni, ha úgy tetszik. Elkészítés: 

• Fázis 1: A birsalmákat megmosom, pihéit ledörzsölöm, kuktába vagy fazékba teszem, és megfőzöm (kuktában főzési idő 10 perc, fazékban 30 perc), hogy a magházáról könnyen le tudjam fejteni. Sütőben is lehet sütni, ilyenkor kettévágom, 25–30 perc alatt puhára sütöm. Az almákat megpucolom, apró kockákra várom, fél-háromnegyed kiló cukorral összekeverem, és hagyom másnapig állni, hogy a cukor olvadjon, a gyümölcs levet engedjen. Ez történik első este.

• Fázis 2: A birsalma husát lefejtem a magházáról. Főve, sütve ez már gyerekjáték, egyszerűen könnyen és gyorsan megy. Azért is nagyon jó ez a módszer, mert a kukacos részek is nagyon könnyen kikerülhetők. A főzés/sütés során a „hibás” részek keményebbek, ezért könnyen ki lehet őket kerülni, nyers formájában késsel végezve, ez a művelet az örökkévalóságig tartott volna. Ha főzöm, a levét nem öntöm el, előfordulhat, hogy higítanom kell egy kicsit a lekváron, és akkor használok belőle egy-két decit. Még a frissen készült spagettiszószba is ment pár kanállal. A többit pedig kissé megédesítem, és üdítőként fogyasztjuk. Ez alkalommal, mivel nagy adag gyümölcsöt kellett odakészítenem, egy időben főztem és sütöttem is, hogy az egész egyszerre kész legyen. A kézzel lefejtett birsalma húst leturmixolom. A kandírozott gyömbért, narancsot apró kockákra vágom, a citromok héját zöldégpucolóval vékonyan lehámozom, majd felaprítom, háromnak levét kicsavarom. A birsalmát a maradék cukorral, narancshéjjal, gyömbérrel, citromhéjjal, vaníliával lassú tűzre teszem. Az almát a cukros levével odateszem főni, a fahéjat is belekavarom. A birsalmát nem hagyom teljesen magára, nehogy odaégjen, időközönként megkavarom. Az almát pár perc alatt megfőzöm, majd azt is a birsalmához adom. Az egészet alacsony tűzön felforralom, majd 20 percig hagyom csendben (olykor megkavargatva) rotyogni. Majd elzárom. Ez történik második este.

• Fázis 3: Másnap kiveszek 2 evőkanálnyi lekvárt (mert nem biztos, hogy addig teljesen kihűlt), ha szobahőmérsékletűre hűlt, kenyérre kenve megkóstolom, ha nem elég édes, akkor még teszek hozzá cukrot, ha szükséges adok még hozzá fahéjat, esetleg vaníliát, azaz ízlés szerint fűszerezem. Felforralom és sterilizált üvegekbe teszem, lezárom. Meleg dunsztban tartom míg teljesen kihűl. Ez a harmadik, a lekvárprojekt zárónapján történik.

Mennyei lekvár, igazi, fűszeres csemege, csupa jóval benne. Hideg téli napokon igazi test-  és lélekmelengető finomság. Az alapízét a birsalma adja meg, majd annak függvényében, hogy éppen egy darabka gyömbér, narancshéj vagy citromhéj kerül a leharapott falatkába, pár pillanatra előtérbe kerül egy-egy fűszer aromája. A háttérben végig ott simuló diszkrét fahéj és vanília harmonikus kerek egésszé tereli össze az ízeket. Nálunk az utolsó kanálig elfogy. Leginkább kenyérre kenve fogyasztjuk, de különböző sütemények príma kiegésztője is lehet, ráadásul szépen becsomagolva, gasztro-ajándéknak sem utolsó.