Ázsiai leveske

Azért leveske, mert ez egy általam kínainak nevezett leves gyorsított, egyszerűbb, szóval kisebb változata. Kevés hozzávaló szükséges az elkészítéséhez, és tényleg percek alatt kész van. Gyakran főzöm ennek a kissé hosszabb és gazdagabb változatát is, de az majd egy következő bejegyzés tartalma lesz. Most maradjunk tehát a leveskénél.

Itthon kínai levesnek hívom, de ha egy kínai megkóstolná, akkor bizonyára azt mondaná, hogy ez nagyon is európai leves. Azonban egy olyan ember számára, aki mondjuk a hagyományos magyar konyhán nevelkedett, már keleti levesnek számítana, ízvilágában mindenképpen azt idézi. Ezért lett hát a neve: ázsiai leveske. Ennyit a név eredetéről.

Három dolog miatt is az egyik kedvencem ez a leves: 1. helyi zöldségekből is elkészíthető, 2. a kínai ízvilágot hozza, 3. hiper-szuper gyors. Egyszerű étel, valójában csak az telik időbe, amíg a zöldségeket felaprítom. A főzési idő is igazán minimális. Mivel a kínai levesekben a zöldségek roppanósak, én sem főzöm teljesen puhára. Pár keleti hozzávaló szükséges ugyan, de ezek olyan fűszerek, amelyek a bevásárlóközpontokban ma már könnyen beszerezhetők. Ezekből mindig tartok itthon.

Általában olyankor szoktam „bedobni” ezt a levest, amikor nincs időm becsületesen kigondolni mi legyen az ebéd. Ilyen alkalmakra van pár roppant egyszerű és szupergyors megoldásom, amit elő tudok rántani. Egyértelmű, hogy amennyiben nincs időm átgondolni, mi főzzek, akkor magára a főzésre sem tudok túl sok időt áldozni, így jól jön, ez a pikk-pakk és kész leveske. A mi esetünkben van még egy erős pozitívuma ennek a finomságnak: a rosszétkű lányom is nagyon szereti.

Hozzávalók:

1 kisebb cukkini

2 közepes sárgarépa

2 kisebb fej karalábé

1 ujjbegynyi gyömbér

1 nagy cikk fokhagyma

1 marék mirelit zöldborsó

9-10 csepp szezámmagolaj

10 ek szójaszósz

vékony rizstészta, de mehet bele klasszikus tészta is

2 l csirke alaplé, ha nincs kéznél, akkor leveskockából állítom elő

Elkészítés:

Egy fazékba a csirke alaplevet felteszem forrni. Ha nincs alaplevem, akkor 2 liter vízzel és 2-3 db. csirkehús-leveskockával dolgozom. Míg az alaplé vagy víz felforr, julienne-re, azaz gyufaszálméretűre vágom a sárgarépát, a karalébét és a cukkinit. 

Ez körül-belül 8-10 percet vesz igénybe. Majd lereszelem a gyömbért és a fokhagymát s ha ezzel megvagyok, akkor onnantól számítva már csak pár perc, és kész is van.

A gyömbérrel kapcsolatosan elmondanám, hogy ez a fűszer nálam mindig kéznél van. Ezt úgy tudom elérni, hogy frissen lemosom, és úgy ahogy van, beteszem a fagyasztóba. Így levesekbe, szószókba, teába, bárhova bármikor belereszelhetem. A fagyott gyömbér kiválóan reszelhető. Tisztán emlékszem, hogy évtizedekkel ezelőtt, amikor az ázsiai konyhával ismerkedtem, a fagyasztóból kivett gyömbért nem hámozták meg, hanem csak simán lereszelték. A mostani főzőműsorokban látom, hogy meg szokták pucolni. Kipróbáltam, fagyasztott állapotában is könnyen lehámozható a héja. De ettől függetlenül én mindenestől belereszelem. Ha valahol akár 1 percet is lespórolhatok, azt bizony én megteszem. Csak akkor pucolom meg, ha darabolt vagy szeletelt formájábann akarom felhasználni.

Ahogy az alaplé elkezd forrni, beledobom a felvágott zöldséget, a reszelt gyömbért és a fokhagymát, ráöntöm a szójaszószt és belehullatom a pár csepp szezámmagolajat. 3-4 percig főzöm és beleteszem a rizstésztát. Ha nincs rizstésztám kéznél, akkor a gyorslevesek pirított tésztáját szoktam használni. Mindig tartok itthon gyorslevest, kifejezetten ilyen alkalmakra, a tészta miatt, mert olyan keleties íze van. A lányom imádja ezt a tésztát, amit mi nemes egyszerűséggel göndörlaskának hívunk. Göndör, mert egyszer egy kínai étteremben az ilyenfajta pirított tésztát román nyelvre göndör spagettinek fordították, és annyira megtetszett, hogy mi azóta göndörként emlegetjük ezt a tésztafélét. Laska pedig azért lett, mert itt Erdélyben a mindennemű tésztafélét laskának hívunk.

Visszatérve a recepthez, a rizstésztát a csomagoláson jelzett ideig főzöm, ez általában 2-3 perc, elzárom a tüzet, és beleteszek egy marék zöldborsót. Ezt már nem is főzőm, mert az a forróság, amibe belehullnak a borsószemek éppen elég ahhoz, hogy roppanósak maradjanak. Ennyi az egész.